Chapter 2.: Az Abszol Út

                                                           *Lily szemszöge*

A reggelek híresek arról, hogy, ha az ember önszántából ébred a felkelő nap első sugarai belevilágítanak a szemébe, ezzel kényszerítve arra, hogy forduljon valamelyik másik oldaladra, vagy egy nyitott ablakon besettenkedő szellőcske megcsiklandozza az éjszaka takaró nélkül maradt lábujjaidat.
Ez persze csak akkor érvényes, ha nincs egy Felix nevű baglyod, aki másfél órával a betervezett kelés előtt először gyengéden, majd egyre erősebben csipogni kezd, és amikor te a fejedre szorítod a párnádat, akkor verdesni kezd a szárnyával, tollal ellátva mindent, beleértve a takarót, a párnát,és a párna oltalma alól kimaradt hajtincseidet.
Miután kikászálódtam az ágyamból, és a lehető legmérgesebb arcomat rávetettem Felixre, letakarítottam az ágyamról a tolltengert, és kiengedtem a baglyom, hadd repüljön, végezze el ügyes bajos dolgait. Ezután fogtam magam, és lementem az emeletről. A ház látszólag csendes volt, az egyetlen zaj, ami hallatszott az az óra kattogása volt, ami egészen kellemes hangulatot adott ennek a helyzetnek, bár minél többet hallgattam annál idegesítőbb lett, ezért csapnom kellett valami zajt, és erre a müzli tejjel a legalkalmasabb. Fáradtan a semmibe meredve ültem a zabpelyhem felett és a Roxfortról ábrándoztam. A gondolatmenetemet Albus törte meg, aki dühvel a szemében közelített felém.
- Megőrültél te, hogy hajnalok-hajnalán kiengeded a madaradat?!- mondta normális hangerővel, de ha a körülmények nem ilyenek lettek volna, tuti, hogy üvöltött volna.
- Nyugi, Percy, engem is felébresztett, egyébként meg te mit csinálnál, ha elkezdene ricsajozni a kalitkájában? Egyébként, hogyan tudott felébreszteni? - kérdeztem tőle.
- Kérlek szépen, beszállt a szobámba, repdesni kezdett, összetollazva mindent, és szerencsémre egy pihe pont az orromra szállt, és a kellemetlen érzés felébresztett. - fejezte be a kiselőadást.
- Most bezártad a szobádba? - jutott eszembe a kérdés.
- Hülye lennék, hogy még le is tojja az ágyneműt?! Nem, kihessegettem, majd bezártam az ablakot.
- Úristen, mi van, ha megfázik?! Vagy, ha mérges lett, és elszökött?! Megőrültél Albus? - kiáltottam magamról elfelejtkezve, majd rohantam fel a szobámba, hívogatni a baglyocskámat. Szerencsére két hívás után az ablakpárkányomon termett, és ezzel a lendülettel be is szállt a szobámba. Megsimogattam a fejét, majd ismét lesiettem a nappaliba. Meglepetésemre Percy mellett apát találtam.
- Hogyhogy nem  alszol, apa? - kérdeztem.
- Megijedtem, mert kiabálást hallottam. Apropó, Percy megnéznéd, hogy van-e még hopp-por? - kérte apa.
- Persze.
A történések közben teljesen elfelejtkeztem a müzlimről, ezért az tocsogott a tejben. Miközben kellemesen elnyámnyogtam a zabpelyhen, anya is megérkezett.
- James hol van? - kérdezte.
- Alszik gondolom. - válaszolt Percy.
- Akkor fel kell ébreszteni. Lassan indulnunk kell az Abszol útra. - fordult egyet a tengelye körül anya, és felment az emeletre.
- Lily, Percy menjetek átöltözni. - kért apa, mi meg engedelmesen felcaplattunk az emeletre.
Kinyitottam a szekrényem, és (mint a legtöbb lánynak) túl sok ruha nézett vissza rám. Végül sikerült felvennem  egy pólót, rá egy pulcsit, meg egy farmert. (nem igazán szeretem a feltűnést) Mint mindig, most is én voltam a legutolsó, aki felöltözött. A családom többi tagja türelmetlenül szuggerálta a lépcsőt, sőt, már James is felöltözve, megfésülködve várta az indulást. Egy kis idő múltán anya elindult a nagy öreg kályhánk felé, amit köztudottan csak hopponálásra használunk, mert központi fűtésünk van.
- Előbb én megyek, majd James, azután Lily, őt követően Percy, és a végén apátok. Nagyon fontos, hogy tisztán ejtsétek, mert nem szeretném, hogy a Zsebkoszközbe keveredjetek! - figyelmeztetett anya immáron negyedszer életemben.
Anya bemászott abba a meglehetősen öreg és félelmetes kályhába, majd fogott egy marék hopp-port. Kimondta az úti célt, és elnyelte a zöld tűz. James is megtette ugyan ezt, ezután következtem én:
Nagyn meg voltam illetődve, habár csináltam már ilyet, de akkor sem éppen a legjobb érzés a világon. Átléptem a kályha peremén, szintúgy vettem egy marék hopp-port, kimondtam a célt, és hirtelen elborított a zöld tűz. Hiába volt maximum 10 másodperc, nekem 10 órának tűnt, össze-vissza dobált az a valami, ami vitt magával,és mikor befejezte őrületes hányinger jött rám, de mielőtt kipakolhattam volna, kirepültem az egyik bolt kályhájából. Hiába nem lett bajom, akkor is tiszta hamu voltam, és rám esett három könyv is. Miután feltápászkodtam, és pirult arccal visszarakosgattam a könyveket, sűrű bocsánatkérések közepette kimentem a boltból. Kint a kis macskaköves utcán direkt megnéztem a kiírást:
"Czikornyai és Patza" Rémlett valahonnan a név, aztán rájöttem, hogy apa mesél még róla. Az Abszol útnak van egy kisebb hopponáló központja, oda igyekeztem, gondoltam valahol ott lesznek anyáék is. Elindultam, hát az utcácskán, találkoztam néhány elrettentő külsejű boszorkánnyal, és szerencsém volt egy olyan növénykéhez (ha ezt lehet annak nevezni), aki elkapta a pulóverem, és megevett egy darabot belőle. Eljutottam lassan ahhoz az épülethez,amiben valószínűleg voltak anyáék. Bementem és  megtaláltam az aggódó családomat, amint kifelé igyekeztek, gondolom engem felkutatni.
- Lily! Hogyhogy, nem ide érkeztél meg? Látod, mondtam, hogy tisztán ejtsd! - könnyebbült meg anya, hogy viszontlátja kislányát.
Miután mindenkinek egyaránt leesett a kő a szívéről elindultunk beszerezni a szükséges dolgokat. Először elmentünk nekem pálcát venni. Engem egy cseresznyefa pálca 1 darab unikornisszőrszállal választott, nagyon örültem neki, mert mikor már az ötödik pálcával eldöntöttem egy egész szekrényt, azt hittem nekem nincs pálcám, de végül lett. Ollivander úr boltja után betértünk a "Czikornyai és Patzába", ahol megvettük a tankönyveket. Ezután vettünk nekem egy közepes méretű ónüstöt, valamint kötelező felszerelés volt még a varázslósüveg is. Mindannyiunknak  bevásároltunk, majd visszamentünk a hopponáló épületbe. Onnan mindegyikőnket hazarepített a zöld tűz. A sorrend ugyan az maradt, csak most nem a szomszédnál kötöttem ki. Az esti tevékenységek után rögtön  ágyba bújtunk,de hiába kellett volna a nagy izgalomtól nem tudtam aludni.

Chapter 1.: Bagolyposta

                                         

           *Lily szemszöge*

Ennek a nyárnak is közeledett a vége, mert akárhogy is ahogy ülök a szobámban a nyitott ablaknál és olvasom a könyvet, amit Rose-tól kaptam egyre csak megfúj néha egy lanyha kis szellőcske, kizökkentve az olvasásból, és figyelmeztetve arra, hogy ideje leváltani a a shortot és a rövid ujjúkat, és áttérni a hosszú ujjúra, és hosszú farmerekre. Szóval ültem az ablakom alatt, és merengtem a nyár rövidségén. Hirtelen borzalmas csörömpölésre lettem figyelmes, pontosan a fejem felől úgyhogy nagyon megijedtem. Ezután néhány toll kíséretében egy bagoly pottyant az ölembe.

Egy pillanatra elvesztette az eszméletét, de miután felébredt belecsípett egy nagyot az ujjamba, mondván, hogy "ezt azért kaptad, mert odaraktad azt a nyamvadt ablakot!" Miután rendesen lenyalogattam a vért a kezemről elolvastam a levelet, amit hozott a bagoly.

                                                         Kedves Lily Luna Potter!
Örömmel értesítjük önt, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány És Varázsló Képző Szakiskolába.
A szükséges dolgok listáját mellékelve találja.

Szívélyes üdvözlettel:
Neville Longbottom igazgató

A meglepetéstől alig jutottam szóhoz. Engem is felvettek! Eldobva a könyvet rohantam lefelé a lépcsőn anyához, hogy elújságoljam neki a nagy hírt.
- Anya, anya!- ordibáltam a lépcsőröl, mint, aki megveszett.
- Úristen, mi történt?- kérdezte halálra váltan.
- Semmi, csak nézd, mit kaptam!- lihegtem.
- Igen, tudtam, hogy lassacskán már meg kell érkeznie! De Lily, azt meg sem nézed mi jött vele?- kiabált utánam anya, mert én már szaladtam is, hogy küldjem anya baglyát,hogy elújságoljam Rose-nak, hogy mi történt.
- Hát... Egy bagoly jött vele.. Miért is olyan fontos ez?
- Hát, nem érted? Ez egy ajándék! Apukád elkérte Longbottom professzortól a levelet és a te baglyodat küldte ide! - sugárzott a tekintete.
- Ööööö....-sandítottam az ujjamra- Hurrá! - kiáltottam egy gyengét.
- Nem is örülsz? - szomorodott el.
- Dehogy nem! Csak amikor megjött egy óriásit csípett az ujjamba.
- Rakunk rá boszorkányfű kivonatot, máris jobb lesz! De utána gyorsan menjél fel, mert apád azt üzente, hogy kicsit kelekótya még, de hamar benő a feje lágya, még a végén elrepül. Egyébként nagyon jó tenyészetből származik! - mondta.
- Rendben! Az első útja Rose-hoz fog vezetni, tájékoztatnom kell a nagy hírről! - kiáltottam, de anya megint nem hagyott felmenni a szobámba.
- Egyenlőre ne küldd sehová, mert még a mai nap folyamán elmegyünk megvásárolni a szükséges dolgokat az iskolába!
Apropó, hol vannak a testvéreid?- váltott témát rögtön anya.
- James a baglyából próbál egész nyáron talpaspoharat csinálni, de néha, ha úgy sikerül a pohár felröppen, és elegánsan rápottyant egyet James fejére. Percy pedig hol ezt csinálja, hol azt csinálja.- mondtam.
- Rendben.
Miután anya bekente az ujjamat biszorkányfű kivonattal, felszaladtam a szobámba, ahol ott találtam az én gyönyörű macskabaglyomat. Hiába kicsit ügyetlen, de akkor is nekem még sosem lehetett állatom, mert anya nem szeretne, és csak most a sulikezdés időszakában kaptam egyet. Megsimogattam, és rögtön nekiálltam a pakolásnak. Beraktam minden szükségeset, beleértve azt a néhány sminkcuccomat is, amim volt. Ekkor rontott be a két fiú.
- Ezek nem fognak majd kelleni neked! Az egyetlen hímnemű lény, akinek tetszhetsz az a baglyod, lesz iszonyú szigor van, mióta a Mágia Ügyi Minisztérium megneszelte, hogy egy pár éjjelenként feljárt egymáshoz. - emelte fel James a neszeszeremet.
- Jó, de azért elvszem magammal! - jelentettem ki.
- Ahogy szeretnéd. - hagyta rám.
Összepakoltam mindent, majd folytattam a "Varázsviccek jó kedélyű mágusoknak"-ot. Nagyjából hét óra lehetett már mikor apa hazaért a munkából.
- Megjöttem! - harsant fel a várva-várt hang.
- Apaaaaaaaaa! - üvöltötték a fiúk, én meg félretéve a rettentő izgalmas pattanásnövelő varázsigét leszaladtam üdvözölni apát.
-  Apaa! Köszönöm a baglyot!! - köszöntöttem apát.
- Nagyon szívesen, erre szükséged volt! - mondta és sorban megölelt mindenkit.
Miután kifaggattuk apát a munkában történtekről asztalhoz ültünk, és tovább beszélgettünk. Holnap reggel korán kell kelni, hogy minél nagyobb legyen a választék a tancuccokból, mert délutánra az egészet kifosztják a Roxfortosok.
Vacsora után sorban lefürödtünk, és indultunk lefeküdni, de annyira izgultam, hogy nem tudtam elaludni. Gondoltam lemegyek inni egy kis levendulás tejet , mert anya direkt alvásproblémákra tartogat a hűtőben. Elindultam az emeleten, és halk suttogásra lettem figyelmes:
"-És mi történt a halálfalókkal, elkaptátok már őket?- kérdezte anya.
- Tegnap elkaptunk egyet, de még van egy kisebb csoport, akik (sanda gyanúnk szerint) forralnak valamit. -folytatta apa."
Nem is szerettem volna többet hallani, ezek után úgy döntöttem el tudok én levendulás tej nélkül is aludni.
Eléggé fáradt voltam, ezért hosszas gondolkodás után elaludtam.

Prológus

Lily Luna Potter  és testvérei még a "nem átlagosak" között sem átlagosnak számító gyerekek. Nem elég, hogy varázslók, de a kiválasztott gyerekei is. Nem mintha ez bármit is jelentene, de az apjuk utálói mindig is kísérteni fogják őket. De ha csak Lily-ről beszélgetünk a bajok csak tovább fokozódnak.:
A családban az egyedüli lány gyereknek méghozzá a legfiatalabbnak lenni a családban, mivel, a már iskolás báttyaira nem tud támaszkodni nem éppen a legjobb, és a tudat, hogy lúzernek tartanak, mert a legjobb barátnőd egyben az unokatesód, sem könnyíti meg a dolgokat. Ha ezt még tetézni szeretnénk hozzájön egy olyan szerelem, ami, ha kiderül, annak borzalmas következményei lehetnek. Ez ízlés szerint meg lehet bolondítani egy halálfalóktól jövő bosszúhadjárattal, és máris készen van egy nem kicsit zűrös iskolakezdés!
Azon túl, hogy Lilynek Jamesnek és Albusnak nagyon sok mindennel kell megküzdeniük, sok minden jó dolog is fog történni J.K.Rowling-nak egyik legsikeresebb regényének a folytatásában.
Ha kíváncsi vagy rájuk, tarts velem és a Potter testvérekkel ebben a varázslatosnak ígérkező blogban! :)