Chapter 1.: Bagolyposta

                                         

           *Lily szemszöge*

Ennek a nyárnak is közeledett a vége, mert akárhogy is ahogy ülök a szobámban a nyitott ablaknál és olvasom a könyvet, amit Rose-tól kaptam egyre csak megfúj néha egy lanyha kis szellőcske, kizökkentve az olvasásból, és figyelmeztetve arra, hogy ideje leváltani a a shortot és a rövid ujjúkat, és áttérni a hosszú ujjúra, és hosszú farmerekre. Szóval ültem az ablakom alatt, és merengtem a nyár rövidségén. Hirtelen borzalmas csörömpölésre lettem figyelmes, pontosan a fejem felől úgyhogy nagyon megijedtem. Ezután néhány toll kíséretében egy bagoly pottyant az ölembe.

Egy pillanatra elvesztette az eszméletét, de miután felébredt belecsípett egy nagyot az ujjamba, mondván, hogy "ezt azért kaptad, mert odaraktad azt a nyamvadt ablakot!" Miután rendesen lenyalogattam a vért a kezemről elolvastam a levelet, amit hozott a bagoly.

                                                         Kedves Lily Luna Potter!
Örömmel értesítjük önt, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány És Varázsló Képző Szakiskolába.
A szükséges dolgok listáját mellékelve találja.

Szívélyes üdvözlettel:
Neville Longbottom igazgató

A meglepetéstől alig jutottam szóhoz. Engem is felvettek! Eldobva a könyvet rohantam lefelé a lépcsőn anyához, hogy elújságoljam neki a nagy hírt.
- Anya, anya!- ordibáltam a lépcsőröl, mint, aki megveszett.
- Úristen, mi történt?- kérdezte halálra váltan.
- Semmi, csak nézd, mit kaptam!- lihegtem.
- Igen, tudtam, hogy lassacskán már meg kell érkeznie! De Lily, azt meg sem nézed mi jött vele?- kiabált utánam anya, mert én már szaladtam is, hogy küldjem anya baglyát,hogy elújságoljam Rose-nak, hogy mi történt.
- Hát... Egy bagoly jött vele.. Miért is olyan fontos ez?
- Hát, nem érted? Ez egy ajándék! Apukád elkérte Longbottom professzortól a levelet és a te baglyodat küldte ide! - sugárzott a tekintete.
- Ööööö....-sandítottam az ujjamra- Hurrá! - kiáltottam egy gyengét.
- Nem is örülsz? - szomorodott el.
- Dehogy nem! Csak amikor megjött egy óriásit csípett az ujjamba.
- Rakunk rá boszorkányfű kivonatot, máris jobb lesz! De utána gyorsan menjél fel, mert apád azt üzente, hogy kicsit kelekótya még, de hamar benő a feje lágya, még a végén elrepül. Egyébként nagyon jó tenyészetből származik! - mondta.
- Rendben! Az első útja Rose-hoz fog vezetni, tájékoztatnom kell a nagy hírről! - kiáltottam, de anya megint nem hagyott felmenni a szobámba.
- Egyenlőre ne küldd sehová, mert még a mai nap folyamán elmegyünk megvásárolni a szükséges dolgokat az iskolába!
Apropó, hol vannak a testvéreid?- váltott témát rögtön anya.
- James a baglyából próbál egész nyáron talpaspoharat csinálni, de néha, ha úgy sikerül a pohár felröppen, és elegánsan rápottyant egyet James fejére. Percy pedig hol ezt csinálja, hol azt csinálja.- mondtam.
- Rendben.
Miután anya bekente az ujjamat biszorkányfű kivonattal, felszaladtam a szobámba, ahol ott találtam az én gyönyörű macskabaglyomat. Hiába kicsit ügyetlen, de akkor is nekem még sosem lehetett állatom, mert anya nem szeretne, és csak most a sulikezdés időszakában kaptam egyet. Megsimogattam, és rögtön nekiálltam a pakolásnak. Beraktam minden szükségeset, beleértve azt a néhány sminkcuccomat is, amim volt. Ekkor rontott be a két fiú.
- Ezek nem fognak majd kelleni neked! Az egyetlen hímnemű lény, akinek tetszhetsz az a baglyod, lesz iszonyú szigor van, mióta a Mágia Ügyi Minisztérium megneszelte, hogy egy pár éjjelenként feljárt egymáshoz. - emelte fel James a neszeszeremet.
- Jó, de azért elvszem magammal! - jelentettem ki.
- Ahogy szeretnéd. - hagyta rám.
Összepakoltam mindent, majd folytattam a "Varázsviccek jó kedélyű mágusoknak"-ot. Nagyjából hét óra lehetett már mikor apa hazaért a munkából.
- Megjöttem! - harsant fel a várva-várt hang.
- Apaaaaaaaaa! - üvöltötték a fiúk, én meg félretéve a rettentő izgalmas pattanásnövelő varázsigét leszaladtam üdvözölni apát.
-  Apaa! Köszönöm a baglyot!! - köszöntöttem apát.
- Nagyon szívesen, erre szükséged volt! - mondta és sorban megölelt mindenkit.
Miután kifaggattuk apát a munkában történtekről asztalhoz ültünk, és tovább beszélgettünk. Holnap reggel korán kell kelni, hogy minél nagyobb legyen a választék a tancuccokból, mert délutánra az egészet kifosztják a Roxfortosok.
Vacsora után sorban lefürödtünk, és indultunk lefeküdni, de annyira izgultam, hogy nem tudtam elaludni. Gondoltam lemegyek inni egy kis levendulás tejet , mert anya direkt alvásproblémákra tartogat a hűtőben. Elindultam az emeleten, és halk suttogásra lettem figyelmes:
"-És mi történt a halálfalókkal, elkaptátok már őket?- kérdezte anya.
- Tegnap elkaptunk egyet, de még van egy kisebb csoport, akik (sanda gyanúnk szerint) forralnak valamit. -folytatta apa."
Nem is szerettem volna többet hallani, ezek után úgy döntöttem el tudok én levendulás tej nélkül is aludni.
Eléggé fáradt voltam, ezért hosszas gondolkodás után elaludtam.