Chapter 2.: Az Abszol Út

                                                           *Lily szemszöge*

A reggelek híresek arról, hogy, ha az ember önszántából ébred a felkelő nap első sugarai belevilágítanak a szemébe, ezzel kényszerítve arra, hogy forduljon valamelyik másik oldaladra, vagy egy nyitott ablakon besettenkedő szellőcske megcsiklandozza az éjszaka takaró nélkül maradt lábujjaidat.
Ez persze csak akkor érvényes, ha nincs egy Felix nevű baglyod, aki másfél órával a betervezett kelés előtt először gyengéden, majd egyre erősebben csipogni kezd, és amikor te a fejedre szorítod a párnádat, akkor verdesni kezd a szárnyával, tollal ellátva mindent, beleértve a takarót, a párnát,és a párna oltalma alól kimaradt hajtincseidet.
Miután kikászálódtam az ágyamból, és a lehető legmérgesebb arcomat rávetettem Felixre, letakarítottam az ágyamról a tolltengert, és kiengedtem a baglyom, hadd repüljön, végezze el ügyes bajos dolgait. Ezután fogtam magam, és lementem az emeletről. A ház látszólag csendes volt, az egyetlen zaj, ami hallatszott az az óra kattogása volt, ami egészen kellemes hangulatot adott ennek a helyzetnek, bár minél többet hallgattam annál idegesítőbb lett, ezért csapnom kellett valami zajt, és erre a müzli tejjel a legalkalmasabb. Fáradtan a semmibe meredve ültem a zabpelyhem felett és a Roxfortról ábrándoztam. A gondolatmenetemet Albus törte meg, aki dühvel a szemében közelített felém.
- Megőrültél te, hogy hajnalok-hajnalán kiengeded a madaradat?!- mondta normális hangerővel, de ha a körülmények nem ilyenek lettek volna, tuti, hogy üvöltött volna.
- Nyugi, Percy, engem is felébresztett, egyébként meg te mit csinálnál, ha elkezdene ricsajozni a kalitkájában? Egyébként, hogyan tudott felébreszteni? - kérdeztem tőle.
- Kérlek szépen, beszállt a szobámba, repdesni kezdett, összetollazva mindent, és szerencsémre egy pihe pont az orromra szállt, és a kellemetlen érzés felébresztett. - fejezte be a kiselőadást.
- Most bezártad a szobádba? - jutott eszembe a kérdés.
- Hülye lennék, hogy még le is tojja az ágyneműt?! Nem, kihessegettem, majd bezártam az ablakot.
- Úristen, mi van, ha megfázik?! Vagy, ha mérges lett, és elszökött?! Megőrültél Albus? - kiáltottam magamról elfelejtkezve, majd rohantam fel a szobámba, hívogatni a baglyocskámat. Szerencsére két hívás után az ablakpárkányomon termett, és ezzel a lendülettel be is szállt a szobámba. Megsimogattam a fejét, majd ismét lesiettem a nappaliba. Meglepetésemre Percy mellett apát találtam.
- Hogyhogy nem  alszol, apa? - kérdeztem.
- Megijedtem, mert kiabálást hallottam. Apropó, Percy megnéznéd, hogy van-e még hopp-por? - kérte apa.
- Persze.
A történések közben teljesen elfelejtkeztem a müzlimről, ezért az tocsogott a tejben. Miközben kellemesen elnyámnyogtam a zabpelyhen, anya is megérkezett.
- James hol van? - kérdezte.
- Alszik gondolom. - válaszolt Percy.
- Akkor fel kell ébreszteni. Lassan indulnunk kell az Abszol útra. - fordult egyet a tengelye körül anya, és felment az emeletre.
- Lily, Percy menjetek átöltözni. - kért apa, mi meg engedelmesen felcaplattunk az emeletre.
Kinyitottam a szekrényem, és (mint a legtöbb lánynak) túl sok ruha nézett vissza rám. Végül sikerült felvennem  egy pólót, rá egy pulcsit, meg egy farmert. (nem igazán szeretem a feltűnést) Mint mindig, most is én voltam a legutolsó, aki felöltözött. A családom többi tagja türelmetlenül szuggerálta a lépcsőt, sőt, már James is felöltözve, megfésülködve várta az indulást. Egy kis idő múltán anya elindult a nagy öreg kályhánk felé, amit köztudottan csak hopponálásra használunk, mert központi fűtésünk van.
- Előbb én megyek, majd James, azután Lily, őt követően Percy, és a végén apátok. Nagyon fontos, hogy tisztán ejtsétek, mert nem szeretném, hogy a Zsebkoszközbe keveredjetek! - figyelmeztetett anya immáron negyedszer életemben.
Anya bemászott abba a meglehetősen öreg és félelmetes kályhába, majd fogott egy marék hopp-port. Kimondta az úti célt, és elnyelte a zöld tűz. James is megtette ugyan ezt, ezután következtem én:
Nagyn meg voltam illetődve, habár csináltam már ilyet, de akkor sem éppen a legjobb érzés a világon. Átléptem a kályha peremén, szintúgy vettem egy marék hopp-port, kimondtam a célt, és hirtelen elborított a zöld tűz. Hiába volt maximum 10 másodperc, nekem 10 órának tűnt, össze-vissza dobált az a valami, ami vitt magával,és mikor befejezte őrületes hányinger jött rám, de mielőtt kipakolhattam volna, kirepültem az egyik bolt kályhájából. Hiába nem lett bajom, akkor is tiszta hamu voltam, és rám esett három könyv is. Miután feltápászkodtam, és pirult arccal visszarakosgattam a könyveket, sűrű bocsánatkérések közepette kimentem a boltból. Kint a kis macskaköves utcán direkt megnéztem a kiírást:
"Czikornyai és Patza" Rémlett valahonnan a név, aztán rájöttem, hogy apa mesél még róla. Az Abszol útnak van egy kisebb hopponáló központja, oda igyekeztem, gondoltam valahol ott lesznek anyáék is. Elindultam, hát az utcácskán, találkoztam néhány elrettentő külsejű boszorkánnyal, és szerencsém volt egy olyan növénykéhez (ha ezt lehet annak nevezni), aki elkapta a pulóverem, és megevett egy darabot belőle. Eljutottam lassan ahhoz az épülethez,amiben valószínűleg voltak anyáék. Bementem és  megtaláltam az aggódó családomat, amint kifelé igyekeztek, gondolom engem felkutatni.
- Lily! Hogyhogy, nem ide érkeztél meg? Látod, mondtam, hogy tisztán ejtsd! - könnyebbült meg anya, hogy viszontlátja kislányát.
Miután mindenkinek egyaránt leesett a kő a szívéről elindultunk beszerezni a szükséges dolgokat. Először elmentünk nekem pálcát venni. Engem egy cseresznyefa pálca 1 darab unikornisszőrszállal választott, nagyon örültem neki, mert mikor már az ötödik pálcával eldöntöttem egy egész szekrényt, azt hittem nekem nincs pálcám, de végül lett. Ollivander úr boltja után betértünk a "Czikornyai és Patzába", ahol megvettük a tankönyveket. Ezután vettünk nekem egy közepes méretű ónüstöt, valamint kötelező felszerelés volt még a varázslósüveg is. Mindannyiunknak  bevásároltunk, majd visszamentünk a hopponáló épületbe. Onnan mindegyikőnket hazarepített a zöld tűz. A sorrend ugyan az maradt, csak most nem a szomszédnál kötöttem ki. Az esti tevékenységek után rögtön  ágyba bújtunk,de hiába kellett volna a nagy izgalomtól nem tudtam aludni.